Ha ide kattint, a Montréálicserkészek lesz böngészõjének nyitóoldala
 
LORD ROBERT BADEN-POWELL

Ut a cserkészethez
A cserkészmozgalom kezdetei
A világ fõcserkésze
Bi-Pi utolsó üzenete

 

 

 

 

Ut a cserkészethez

Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, akit Bi-Pi-nek ismerünk (angolul a ,B.P.” monogram ejtése: „bi-pi”) 1857. február 22-én született London Paddington negyedében a Stanhope Street 6. sz. alatt (ma Stanhope Terrace 11.). Nyolcadik gyereke és hatodik fia volt Peter Baden-Powell tiszteletesnek, az oxfordi egyetem egykori professzorának, aki keresztapának Robert Stephensont, a vasút úttörõjének, George Stephensonnak fiát kérte meg. Bi-Pi még csak három éves volt, amikor apja meghalt.

 

A család ettõl kezdve nem élt jómódban. Bi-Pi elsõ tanítónõje édesanyja volt, majd a Rose Hill iskolába járt Turnbridge Wellsben, ahonnan 1870-ben ösztöndíjat nyert a híres Charterhouse iskolába. Amikor oda beiratkozott, az iskola Londonban volt, de késõbb vidékre, Godalmingbe költözött. Bi-Pi életére nagy hatással volt, hogy a természet közelében élhetett.

Mindig nagyon szeretett új képességekre szert tenni. Zongorázott és hegedült. Színészkedett és néha bohócot alakított. Már a Charterhouse-ban kezdett érdeklõdni a cserkészés és az erdei élet iránt. Nyulakat fogott a bozótban, fõzött, ügyelve, hogy a füst el ne árulja búvóhelyét, fejszével fát vágott, madarakkal és állatokkal barátkozott. „Hányszor megmásztam a fákat (és megdermedtem) ott fönt, ha taláros tanárok mentek el alattam.” - írta késõbb.

A szünidõk sem mentek kárba. Bátyjaival együtt mindig kalandokat keresett. Egy szünetben csónakon körüljárták Dél-Angliát. Egy másik alkalommal kenuval fölmentek a Temze forrásáig. A viktoriánus Angliában a fiatalok nemigen vállalkoztak ilyesmire. Az itt tanultaknak késõbbi életében nagy hasznát vette. Az iskolában Bi-Pi nem szerzett kiváló osztályzatokat, amint ez bizonyítványaiból is kiderül.

Egy beírás: ,„matematika - Láthatóan abbahagyta a tanulást. Francia - Jó eredményt érhetne el, de ellustult, alszik az iskolában.” 1876-ban, a középiskola után elõször Oxfordba jelentkezett, de nem vették föl. Pár héttel késõbb azonban a sandhurst-i katonai akadémián második lett a több mint száz jelentkezõ közül. Igy elkerülte a kiképzést és alhadnagyi rangban rögtön a 13-as huszárokhoz került, akik akkor Indiában állomásoztak.

Indiában a fiatal katonatiszt tovább gyakorolta a cserkészést, térképészetet és földerítést. Sikerei következtében hamarosan kiképzõ lett. Módszere annak idején szokatlan volt: kis csoportok mûködtek egy vezetõ irányításával. Aki jó munkát végzett, külön elismerést kapott. Kitüntetésként Bi-Pi az iránytû északi irányát mutató karhoz hasonló jelvényt adott, amely nagyon hasonlított a mai cserkészjelvényhez. Késõbb Dél-Afrikában, Máltán és Írországban teljesített szolgálatot a legkülönbözõbb beosztásokban, de fõként mint kém és felderítõ. Élményeirõl készült rajzai és írásai eleinte újságokban jelentek meg, késõbb pedig könyveket is írt (The Adventures of a Spy, The Downfall of Prempeh, The Matabele Campaign). 1899-ben a dél-afrikai holland telepesek, a búrok elleni háborúban Mafeking város megvédésével bízták meg. A 217 napos sikertelen ostrom során Bi-Pi-re mély benyomást tett a lõszerhordással, élelmiszerszállítással, hírvitellel, sebesültek ápolásával megbízott fiúk ügyessége és találékonysága. Errõl késõbb így írt: „Ez a tapasztalat arra tanított, hogy ha a fiúk kiképzése alkalmazkodik természetükhöz, igen gyorsan tanulnak, továbbá, hogy a fiúk – feltéve, hogy megbízást kapnak – lényegesen nagyobb feladatokat képesek elvégezni, mint azt az ember gondolná.”

A cserkészmozgalom kezdetei

Mafeking parancsnokának sikerei ugyanakkor Angliára tettek ugyanolyan mély benyomást. Bi-Pi nemzeti hõsként tért haza 1900-ban. Látta, hogy 1899-ben megjelent kézikönyvét, (Aids to Scouting) amelyet a katonák számára írt, ifjúsági vezetõk és tanítók országszerte használják a megfigyelés és az erdei élet oktatására. Beszélt találkozókon és gyûléseken; a Boy's brigade nevû mozgalom egyik találkozóján annak alapítója, Sir William Smith felkérte, hogy dolgozzon ki egy használható tervet a fiúk jó állampolgárrá nevelése érdekében. Bi-Pi tehát átdolgozta mûvét a fiatalok számára. 1907-ben kísérleti tábort rendezett a Brownsea-szigeten, hogy kipróbálja ötleteit. Huszonkét fiút szedett össze, egyeseket exkluzív magániskolákból, másokat munkáscsaládokból és táborozni vitte õket. Ez a tábor ma már legendává vált. Az elkészült könyv, a Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak) 1908 január és március között jelent meg kéthetenként, hat darab négypenny-s füzetben. A könyvet elkapkodták. Még abban az évben öt további kiadást ért meg. A fiúk spontán cserkészõrsökbe szervezõdtek, hogy kipróbálják. Amit meglévõ szervezetek segédanyagának szánt, egy új és hamarosan világszerte elterjedt mozgalommá vált.

Bi-Pi nagy megértése a fiúk iránt alapjaiban ragadta meg Anglia és a világ ifjúságát. A „scouting”, a cserkészet gyorsan elterjedt a Brit Birodalomban és világszerte, végül gyakorlatilag a világ minden országába eljutott. (Noha késõbb a totalitárius államok betiltották, mivel a cserkészet alapvetõen demokratikus és önkéntes.) A Scouting for Boys több mint 35 nyelven jelent meg. Bi-Pi hamarosan központot rendezett be, hogy a beözönlõ kérdésekre válaszolni tudjon, 1910-ben pedig, 53 éves korában VII. Edward király tanácsára nyugalomba vonult a katonaságtól, mert a király úgy vélte, hogy a cserkészmozgalomban eredményesebb munkát tud végezni hazája számára. Így minden lelkesedését és energiáját a cserkészet fejlesztésére fordította. Beutazta az egész világot; mindenhová elment, ahol leginkább szükség volt arra, hogy buzdítsa a fejlõdést és megadja azt az ösztönzést, amelyet csak õ adhatott. (Magyarországon kétszer: 1928-ban és 1933-ban járt.) 1912-ben feleségül vette Olave St. Clair Soames-t, aki állandó segítõje lett és társa minden munkájában. Hamarosan Ewhurst-be, egy sussex-i faluba költöztek, egy dombtetõn álló házba, amelyet Pax Hillnek (békedomb) neveztek el. Három gyerekük volt, Peter, Heather és Betty. Olave, Lady Baden-Powell 1930-tól mint a világ fõcserkészlánya vált ismertté. (Bi-Pi és Olave közös születésnapja, február 22. a Thinking Day, az „emlékezés napja”.)

A világ fõcserkésze

Az elsõ nemzetközi cserkészjamboree Londonban volt 1920-ban, amelyen azonban az elsõ világháborúban vesztes hatalmak cserkészei az angol hatósági rendszabályok miatt nem vehettek részt. A záróünnepségen Bi-Pi-t egyhangúlag megválasztották a világ fõcserkészének (World Chief Scout). Az ezt követõ nemzetközi összejövetelek, cserkészeké és vezetõké egyaránt, megmutatták, hogy ez nem tiszteletbeli cím volt, valóban mindnyájan vezetõjüknek tekintették. Az érkezését jelzõ kiáltások, és a mély csend, amikor kezét fölemelte, kétségkívül bizonyították, hogy a világ minden országában rabul ejtette követõi szívét és képzeletét. Bi-Pi kezdetben félt az intézményesüléstõl. „Ha nem lesztek elég óvatosak, mozgalommá válik az elgondolás, és ha továbbra sem vigyáztok, szervezet is válhat belõle. És ha lesz egy szervezet, akkor mindennek vége.” Ezegyszer azonban nagyot tévedett. A Cserkészek Világszövetsége (World Organization of Scout Movement, WOSM) ma 120 ország cserkészszövetségét foglalja magában és ezzel a világ legnagyobb ifjúsági szervezete. A második világjamboree Dániában volt 1924-ben, a harmadik pedig az Arrowe Parkban (Birkenhead, Anglia) 1929-ben. Itt jelentette be a walesi herceg, hogy a király Bi-Pi-nek fõnemesi rangot adományozott. A cserkészek nagy örömmel vették tudomásul, hogy a Lord Baden-Powell of Gilwell címet kapta arról a nemzetközi vezetõképzõ központról, amelyet Bi-Pi létesített a London mellett Gilwell-parkban, amelynek területét W. F. de Bois MacLaren angol cserkésztiszt adományozta 1919-ben a brit cserkészeknek vezetõképzés céljára. Az itt tartott vezetõképzõ táborok tapasztalatai alapján írta Bi-Pi Aids to Scoutmastership (A cserkészvezetõ) címû könyvét. Közben a cserkészet eszméje újabb területeket és korosztályokat is elért. Már 1909. szeptember 4-én a londoni Crystal Palace-ban rendezett cserkésztalálkozón a 11 ezer fiúcserkész mellett néhány lány is megjelent, akik magukat ,girl scout”-nak nevezték. A következõ évben Bi-Pi így határozott, hogy külön mozgalmat indít számukra. A lánycserkészeknek a ,girl guide” nevet adta, majd 1918-ban már a tapasztalatok nyomán adhatta ki számukra Girl Guiding (Lánycserkészet) címû könyvét. E mellé felesége írt vezetõi könyvet Training Girls as Guides címmel (1919). A lánymozgalom elsõ csúcsszervét, a Nemzetközi Tanácsot (International Council) 1919-ben alakították meg. A lányok kezdetben általában a fiúszövetségek keretében mûködtek, majd önállósodtak. 1928-ban Parádon tartották elsõ világkonferenciájukat, amelyen létrehozták nemzetközi szövetségüket. (World Assocation of Girl Guides and Girl Scouts, WAGGS).

Bi-Pi bátyja, Warrington 1912-ben megírta a tengeri cserkészet (sea scouting) és a fiúk számára alkalmas tengerésztudomány kézikönyvét, õ maga pedig 1916-ban a kisfiúk számára írt cserkészkönyvet The Cub Scouts's Handbook (Farkaskölykök könyve) címmel, amely Rudyard Kipling regényét, A dzsungel könyvét választotta keretmeséül. Amikor pedig az elsõ cserkészek korosztálya kezdett felnõtté válni, számukra írta 1922-ben a Rovering to Success (A boldogulás ösvényein) címû könyvét, amelynek bölcs tanácsai és filozófiája a rovercserkészet vezérfonalává vált. A cserkészet nem volt Bi-Pi egyetlen érdeklõdési területe. Érdekelte a színészet, a halászat, a lovaspóló és a vadászat is. (Elsõ könyvét a vaddisznóvadászatról írta Pig-sticking or Hog-hunting címmel.) Kitûnõ mûvész volt, sok rajzot és vízfestményt készített, de foglalkozott szobrászattal és amatõr filmezéssel is. Nem kevesebb, mint 32 könyvet írt. Tiszteletbeli doktorrá avatta hat egyetem (köztük Oxford is, ahová annak idején nem vették föl), 28 külföldi rendjelet és 19 külföldi cserkészkitüntetést adományoztak neki. 1938-ban megromlott egészségi állapotára való tekintettel visszatért Afrikába, amely oly közel állt szívéhez hosszú éveken át. Félig visszavonultan élt Nyeriben, Kenyában a Kenya-hegy tövében. Itt is nehezen tudta megfékezni energiáját, tovább írt és rajzolt. 1941. január 8-án halt meg. Egyszerû sírban temették el Nyeriben. Sírfelirata: „Robert Baden-Powell, a világ fõcserkésze”, fölötte a fiú- és a lánycserkészjelvény. Lady Olave Baden-Powell folytatta mûvét, világszerte segítve a cserkészek munkáját egészen 1977-ben bekövetkezett haláláig. Férje mellé temették Kenyában.

Bi-Pi utolsó üzenete

Utolsó üzenetét a cserkészekhez Bi-Pi maga készítette el még valószínûleg 1929 elõtt, mert aláírása csupán „Robert Baden-Powell”, nem ,Robert Baden-Powell of Gilwell”. Lady Baden-Powell elmondta, hogy ezt a levelet („a cserkészfiúknak” címzett borítékban) minden útjukra magukkal vitték egy „halálom esetén” borítékban.

Kedves cserkészek!

Ha valaha láttátok már a Peter Pan címû filmet, emlékeztek, hogyan mondta el a fõkalóz búcsúbeszédét minden alkalommal, attól tartva, hogy amikor eljön a halál órája, nem lesz már ideje a búcsúra. Így áll a helyzet velem is, és - bár nem haldoklom - most én is búcsúüzenetemet akarom elküldeni nektek. Emlékezzetek arra, hogy ez az utolsó üzenet, amelyet tõlem valaha kaptok, véssétek hát jól emlékezetetekbe. Nagyon boldog életem volt és azt akarom, hogy a tiétek is az legyen. Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk és élvezzük az életet. Csakhogy a boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres karrierbõl és nem saját vágyaink kielégítésébõl. A boldogsághoz vezetõ út ott kezdõdik, hogy fiú korotokban egészségessé és kitartóvá fejlesszétek magatokat, hogy felnõttként hasznosak lehessetek és élvezni tudjátok az életet. A természet ismeret megmutatja számotokra, hogy mennyi teljes szépségû és különleges dologgal látta el Isten boldogításunkra a földet. Legyetek elégedettek azzal, amit kaptatok és használjátok föl a lehetõ legjobban. Nézzétek a dolgok derûs oldalát, ne az borúsat. Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint a hogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az idõtöket, megtettétek, amit tõletek telt. Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra. Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz - akkor is, ha már nem vagytok gyerekek. Isten segítsen ebben benneteket. Barátotok: Robert Baden-Powell

 

Az oldalt összeáll. és ford. Ballenegger Zsuzsa és Koltai András, 1994-1999.

Köszönettel nekik.

 

 

 

Copyright©2000- 2004 montréálicserkészek.ca

Ezek az oldalak az Internet Explorer 5.x és a Netscape Navigator 6.x illetve ennél magasabb verziószámú böngészõkre.
valamint 800x600-as képernyõfelbontásra lettek optimalizálva..
Ezeknél régebbi, vagy más böngészõk esetében bizonyos funkciók hibásan mûködhetnek.