Magyarországon az elsõ cserkészcsapatot 1910-ben szervezték. Két évvel késõbb már annyian voltak, hogy megalakithatták a Magyar Cserkész Szövetséget. Az elkövetkezõ években a magyar cserkészet gyors ütemben fejlõdött, bár az elsõ világháború fékezõen hatott. Az 1920-ban alakult Világiroda és 1922-ben alakult International Conference-nak alapitói között volt. A Trianon utáni kemény idõkben a magyarság elsõ nagyobb nemzetközi sikere a magyar cserkészek kitünõ teljesitménye volt az 1924-ben tartott dániai jamboree-n, ahol a versenyben Anglia és az Egyesült Államok mögött a harmadik helyet szerezték meg. 1926-ban rendezték a megyeri nagytábort, 8000 résztvevõvel. 1929-ben már 852 magyar cserkész utazott ki Angliába, a harmadik jamborree-ra, ahol ismét kitüntek teljesitményeikkel, szerepléseikkel.

A Fõcserkészt, gr. Teleki Pált a Világbizottság (International Committee) tagjává választották. 1933-ban a Magyar Cserkészszövetség rendezte a világjamboree-t a gödöllöi kastély parkjában. Ötvenöt nemzet 25,792 cserkésze vett részt ezen a világtalálkozon, amelyen a világ fõcserkésze, Lord Baden Powell is megjelent. A Leánycserkész Szövetség szintén Gödöllön rendezte a Pax Ting nevû leányjamboree-t 1939 nyarán, négyezer cserkész részére. 1941-ben már 1000 csapatban 60,000 cserkész mûködött Magyarországon, egyre nehezebb politikai és gazdasági viszonyok között. Az addigi eredmények igen jelentõsek voltak. Az elsõ népszerû népdalkönyvet (101 Magyar Népdal) a M.Cs.Sz. adta ki, Kodály Zoltán elõszavával, s ezzel számûzték az idegen dallamú énekeket, amelyeket az iskolákban meg javában tanitottak. Megindult a szervezett falukutatás és a regõsmozgalom. Cserkésznéptánccsoportok elsõk voltak az országban. Öregcserkészek a munkapadoktól a parlamentig mindenütt terjesztették a cserkészszellemet és szolgálták az örök magyar érdekeket. A háború után még egy rövid ideig mûködött az újjászervezett Magyar Cserkész Szövetség, de 1948-ban a kommunisták végül is feloszlatták. 1946-ban Nyugat Európa menekülttáboraiban éledt újjá a Szövetség. Csapatok alakultak ott, majd a kivándorlásokat követõen, fõként tengeren túlra helyezõdött át tevékenységünk. Csapataink vannak Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, Belgiumban, Svédországban, Venezuelában, Braziliában, Argentinában, Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Kanadában.

Szorványcserkészeink úgyszólván a világ minden országában akadnak. A nyugati világ 67 magyar iskolájának a felét mi tartjuk fenn. Vezetõjelöltjeinktõl magyar nyelvbõl és irodalomból, földrajzból és történelembõl érettségit követelünk. 1954-tõl 1990-ig 1400-an szereztek érettségit. Könyvkiadásunk jelentõs. Fõként tankönyveket, cserkészkönyveket és néprajzi munkákat adunk ki. Tánc és regöscsoportjaink elsõként alakultak a nyugati világban, és sok civil tánccsoport magját alkották vezetõink. A központi vezetõképzõ táborunk (Fillmore, NY) mellett Ohioban, Ausztráliában, Németországban és Braziliában tartunk fenn parkokat. Cserkészházaink vannak New Brunswick, Garfield, Sidney, Buenos Aires, és Cleveland városokban. Világrészek, országok magyar cserkészeink kapcsolatát erõsitik folyóirataink (a Magyar Cserkész és a Vezetõk Lapja), a jubileumi táborok, tanulmányi ösztöndijak, vezetõképzõ, és Corvina táborok. 1989-ben a magyarországi kormány újból megengedte az otthoni cserkészet mûködését; ekkor változtattuk nevünket Külföldi Magyar Cserkészszövetséggé. A legújabbi idõkben a Kárpátmedence ijfúsága érdekében is dolgozunk. Többszáz fiatal vezetõ kiképzésével és a cserkész szakirodalom 50,000 kötetével segitettük. Napjainkban a Kárpátmedence többi országának, az elszakított területek ifjúságának támogatása az új cél. Azokról szeretnénk gondoskodni, akik a lehetõ legsúlyosabb helyzetben élnek, akiknek puszta létét is vak gyûlõlet fenyegeti.