Földrajztudós,
államférfi, miniszterelnök. 1905-től orgszággyűlési
képviselő, 1910-23-ig a Magyar Földrajzi
Társaság vezetője.
1918-19-ben a Területvédő Liga elnöke.
1919-ben, a proletárdiktatúra idején a
bécsi és a szegedi ellenforradalmi szervezkedésekben
is részt vett. 1919-től egyetemi tanár
Budapesten. 1920-ban a békekongresszuson
Magyarország képviselője.
1920-21-ben miniszterelnök és külügyminiszter.
Ratifikáltatta a trianoni diktátumot,
franciabarát külpolitikát folytatott.
1922-től a magyar cserkészmozgalom fő
irányítója, 1927-ben létrehozta a Magyar
Revíziós Ligát, de felismerte, hogy a
revíziós törekvéseknek Németország segítségével
történő megvalósulása milyen veszélyeket
jelent. 1938-ban vallás- és közoktatásügyi
miniszter, 1939-től ismét miniszterelnök,
ekkor Magyarország kilépett a Népszövetségből,
csatlakozott az antikomintern paktumhoz,
és az országgyűlés elfogadta a második
zsidótörvényt. Vezetésével hazánk 1940-ben
csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez,
de katonai semlegességet hirdetve "örökbarátsági"
szerződést kötött Jugoszláviával. A Jugoszlávia
elleni támadás kezdetekor a szerződésszegést
nem vállaló Teleki a kilátástalan helyzetből
öngyilkosságba menekült. Horthynak szóló
búcsúlevelében elítélte a háborús politikát.
Főbb művei:
Atlasz a japán szigetek cartographiájának
történetéhez (1909);
Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség
alapján (1919);
Általános gazdasági
földrajz (1927).
|
