Idén is, mint az elmúlt három évben, ismét megrendeztük az immár hagyománnyá vált gulyásvacsoránkat. Ebben az évben ez az est jubileumi évnyító szerepet kapott, mert a csapatok idén ünnepelik fennállásuk 50-ik évfordulóját. Az est hagyományossan kezdõdött, a szülõknek alkalmuk nyílt egymással újból találkozni, beszélgetni és a gyerekeknek egy kicsit hosszabb idõre együtt maradni. A szülõk is örömmel vettek részt a játékokba; a nagyterem megtelt hangos jókedvvel, nevetéssel.
Munka után édes a pihenés, vagy talán móka után édes a pihenés? A vacsora megkezdése elõtt Deák atya intézett hozzánk pár szót és elmondta az asztali áldást, utána a cserkészek a sajátos módjukon kívántak jó étvágyat és gyors ügyességgel tálalták fel az asztalokra a levest. A nagyszerû gulyás Szép Bernadettnek és Edvi Anikónak köszönhetõ, de megköszönjük mindenkinek a segítségét aki részt vett a vacsora elõkészítésében. A finom gulyás minden várakozást kielégített, a leves fogyott-az éhség kopott.
A cserkészleleményességnek nincs határa, és még a templom alá is tûzet tud teremteni. Ha valaki azt gondolja, hogy ez csak játék és még melegedni sem lehet-e tûz mellett, az téved. A melegség, fõleg ez alkalommal, más mint a közönséges tûzeknél, mert a melegség bentrõl árad kifelé, és nem csak az egyén, hanem egy egész közösség érzi a meleget. Egy közösség él, megmarad, növekszik és virul, ha van erõ ami összefogja és tovább viszi azt.
Mi, mai montreáli cserkészek kaptunk valamit az elõttünk járóktól ami összetart minket. Ha valaki megkérdi tõlünk, hogy mi az, azt felelhetjük, hogy egy pici láng. Ez a láng ott rejtõzik gyermekeink sugárzó arcán, vidám nevetésében, és egymást szeretõ gyengédségében. Ez a láng itt él Montreálban már ötven éve, és hiszünk abba, hogy nagyon sokáig fog itt élni. A láng eddig is megõrzõdött a szívekben, és ezután is vigyázunk rá.
"Egy lángot adok ápold add tovább,
És gondozd híven!"
Szavalták testvéreink Reményik Sándor híres "Öröktûz" címû versét, és meggyújtották az örökmécsest. Ezután Siket György cst. pk. szólt hozzánk:
"50 évvel ezelõtt kaptunk egy lángot, ez a láng adott egy meleg légkört ahol több száz montreáli gyerek tudott felnõni, tudott cserkészkedni és tudott élettapasztalokat szerezni. Ha észreveszük ha nem, ez a láng egy nagyon fontos szerepet játszik az életünkben. A Jubileumi évünkben jelen lesz ez a láng, minden összejövetelen meg lesz gyújtva, jelképessen emlékezve a múltunkról és gondolva a jövonkre. Mi is tovább adjuk ezt a lángot."